szolgárol valo itélet, aki azért, hogy az ura pénzét el ásta, minden irgalmaság nélkül kárhoztatik, és akülsö setéttségre vettetik. a hüségtelen sáfárnak kezéböl ki vévé az ura a jószágát, mert azal vádoltaték., hogy a jószágát el tékozolná, hasonlo képen bánnak mind azokal., akik az Isten kegyelmével viszá élnek.

III Figyelmezetek arra, hogy valaki az Isten malaszttyát el ne mulassa. ma ha, az ö szavát hallyátok, meg ne keményittsétek sziveiteket, menyi sok. ideje már annak., hogy szivünkben az Isten minket int, dorgál, fenyeget, és mi azt hallatlanná teszük, oh’ mely háláadatlanság e? tudgyuk meg azt, hogy mind akegyelemnek, mind avéteknek, bizonyos mértékje vagyon, az után meg érdemelyük. hogy az Isten el hagyon bennünket, az egész vétkek közöt, nintsen ollyan vétek, a melyet az Isten oly rettentö büntetésel büntetné meg, mint az ö malasztival valo viszá élést.

Ugyan ezt a vetket is hányá a kristus szemekre a korozáin, betsáida, és a kafarnaum béli lakosoknak, ugyan ezis tészi öket vétkesebbeké az itélet napján, a fertelmes sodoma. és gomora városinál, akeresztények pedig sokal. nagyob malasztokal. élvén viszá. sokal vétkesebbek, és inkáb meg büntetetnek.

Azok anyomoruságok a melyekben volt jérusálem, azért hogy meg vetette a kristust, és ellene állot évangyéliumának, tsak igen kevés példája azoknak a nyomoruságoknak, a melyekben lésznek örökké az olyan keresztények, kik viszá élnek az Isten malasztival; hogy ha a kristus tüz langjai közöt jö el, hogy boszut ályon azokon. kik nem engedelmeskednek az évangyéliumnak, mitsoda keménységel nem fog bánni azokal, kik minek utánna meg üsmerték volna az utat, és azigasságot, viszá térnek, és el hagyák a szent törvényt melyet nékik hagyot.

Az imádságal nyerik meg a malasztot, és ez az imádság inkáb áll a szivnek kivánságibol, és suhajtásibol, mint sem a

(III. Keresztényi Gondolatok: 510)


Előző oldal | Következő oldal